Az oldószer maradékát befolyásoló tényezők
A nyomtatott csomagolóanyagokban lévő oldószer-maradék nem egyetlen oldószer, hanem a gyártási folyamat különböző szakaszaiból származó több oldószer keveréke. A végső maradék összeg a különböző befolyásoló tényezők átfogó eredményeitől függ, beleértve a következőket:
A maradék oldószerek fő forrásai
A visszamaradó oldószerek fő forrásai a nyomdafestékekben lévő oldószerek, a lamináláshoz használt ragasztók oldószerei és a nyomtatási folyamat során hozzáadott hígító oldószerek.
A termelési folyamatok befolyása
A nyomtatóberendezések teljesítménye, a nyomtatási sebesség, a tinta mennyisége, a szárítási rendszerek és a lamináláshoz használt ragasztók kiválasztása közvetlenül befolyásolja az oldószermaradványok szintjét.
Nyomdai szubsztrátumok hatása
A különböző nyomathordozóknak eltérő adszorpciós kapacitásuk és hajlamuk van a nyomtatáshoz használt oldószerekre, ami befolyásolja az oldószer elpárolgását.
A termékstruktúra befolyása
A csomagolótermékek egyrétegű és többrétegű szerkezetben kaphatók. A különböző szerkezetű anyagok eltérő zárótulajdonságai miatt a későbbi feldolgozás során az oldószer felszabadulás mértéke változik, ami befolyásolja a végső oldószer maradékot.
Az oldószermaradékot befolyásoló tényezők szabályozása
Tinta
A tinta pigmentekből, gyantákból, oldószerekből és egyéb anyagokból álló szerves keverék. A gyanta szerkezete és minősége jelentős hatással van a műanyag csomagolásban lévő oldószer-maradványokra. Ez különösen nyilvánvaló a gyanta kioldási teljesítményén és a különböző oldószerek arányán a tintában. A gyorsan száradó és lassan száradó oldószerek megfelelő egyensúlya a tintában jelentősen csökkentheti a műanyag csomagolásban lévő oldószermaradványokat.
Az oldószerek gyors elpárolgásának biztosítása a nyomtatás során a filmátviteli folyamat során kulcsfontosságú szempont a tintakészítés során.
A tintakészítményekben a gyantához erős oldóerővel rendelkező oldószerek kiválasztása jó affinitást eredményez a gyanta és az oldószer között, javítva a tintarendszer folyóképességét. Ha azonban a gyanta túl erősen kötődik az oldószerhez, előfordulhat, hogy a gyanta felszabadulása az oldószerből nem optimális a tintaszárítási folyamat során. Ezeknek a tényezőknek a kiegyensúlyozása a tintakészítés során elengedhetetlen.
Gyártási folyamat
A tinta típusának meghatározása után a csomagolásnyomtatás gyártási folyamatának az oldószermaradványokra gyakorolt hatása kritikusabbá válik. Ezért kulcsfontosságú megérteni a nyomtatóberendezés teljesítményét, a nyomtatási sebességet, a lemezmélységet, a tinta mennyiségét, a szárítórendszer teljesítményét és a lamináláshoz használt ragasztók kiválasztását. Megfelelő folyamatszabályozást kell végrehajtani az oldószermaradványok minimalizálása érdekében.
Hígító oldószerek kiválasztása a nyomtatásban:A nyomtatási oldószer általában különböző, eltérő illékonyságú oldószerek keveréke. Az oldószerek kiegyensúlyozása elengedhetetlen. A hígító oldószereket a nyomdagép sebessége alapján kell összeállítani, különös figyelmet fordítva a lassan száradó oldószerek mennyiségére. Például a klórozott polipropilén tintáknál az n-propil-acetát mennyiségét, míg a poliuretán tintáknál az n-propil-acetát és a propilénglikol-metil-éter mennyiségét kell szabályozni. A lassan száradó oldószerek feleslege az oldószer tökéletlen elpárolgásához és magas oldószermaradékhoz vezethet. Ezzel szemben a lassan száradó oldószerek hiánya a tinta héját és gyenge átvitelét okozhatja, ami szükségessé teszi az oldószerarány gondos beállítását, miután megállapították.
Szárítási hőmérséklet és szellőzés:A szárító és szellőztető rendszer kritikus fontosságú ahhoz, hogy az oldószerek hatékonyan szabaduljanak fel a nyomtatási folyamat során. A szárító és szellőztető rendszer rendszeres karbantartása és tisztítása elengedhetetlen a megfelelő levegőmennyiség, valamint a beszívott és elszívott levegő egyensúlyának fenntartásához. Az utolsó szín végső száradása során a hőmérsékletet 5-10 fokkal kell növelni. Ha a berendezés és a termék színei megengedik, a nyomtatott fólia a nyomtatás után kétszínű egységeken átvezethető, hogy tovább szellőzhessen és megszáradjon, biztosítva az oldószer alapos elpárolgását és végső soron az oldószermaradványok csökkentését.
Száraz laminálási eljárás:A száraz lamináláshoz etil-acetát alapú ragasztókat és oldószereket használnak, amelyeknek nagy az illékonysága. Ezért a laminálásból származó oldószermaradványok problémája kevésbé súlyos, mint a nyomtatás során. Ha azonban nem szabályozzák megfelelően, akkor is nagy mennyiségű oldószer maradványt eredményezhet. A legfontosabb a levegő mennyiségének szabályozása, mivel a laminált szárítóalagút hosszú és a hőmérséklet magas. Normál elő- és kipufogógázzal, normál feldolgozási sebesség mellett az etil-acetát felszabadulása biztosítható. Ezzel egyidejűleg a laminálás tovább távolíthatja el a nyomtatásból visszamaradt oldószereket.
Nyomtatási környezet:A nyomdaműhely hőmérséklete és páratartalma szintén befolyásolja az oldószer felszabadulását. A túlzott páratartalom lelassíthatja az oldószer párolgási sebességét és egyensúlyát, ami lelassítja az oldószer elpárolgását a nyomtatási folyamat során, és növeli a maradékanyag mennyiségét. A túl alacsony páratartalom azonban könnyen statikus elektromosságot generálhat a nagy sebességű nyomtatás során, ezért elengedhetetlen a műhely hőmérsékletének és páratartalmának rendszeres ellenőrzése. Egy bizonyos páratartalom fenntartása hatékonyan megszünteti a statikus elektromosságot a tintanyomtatás során, és megakadályozza az oldószermaradványok növekedését.
Nyomtatási szubsztrát
A különböző nyomathordozók szelektíven adszorbeálják az oldószereket. A különféle szubsztrátumok eltérő adszorpciós kapacitással és hajlamokkal rendelkeznek a nyomtatásban használt oldószerekhez. A polipropilén (PP) és polivinilidén-klorid (PVDC) anyagok hajlamosak az észter típusú szerves oldószerek felszívódására, míg a poliamid (PA) és polietilén-tereftalát (PET) anyagok könnyen felszívják az alkohol alapú oldószereket. Általánosságban elmondható, hogy a PA és a PET oldószer adszorpciója alacsonyabb, mint a PP-é, de továbbra is hozzájárulnak a csomagolótermékekben lévő oldószer-maradványok növekedéséhez. Egy adott csomagolási termék esetében a nyomtatási hordozót és a lamináló hordozót a csomagolási követelmények alapján választják ki, és általában nem könnyen cserélhetők. Ezért abból a feltételezésből kiindulva, hogy a hordozót nem lehet megváltoztatni, a különböző hordozóktól függően különböző oldószerarányú festékkészítményeket kell kiválasztani, hogy csökkentsük az oldószerek adszorpcióját a nyomathordozón.
Termék felépítése
A különböző csomagolási termékek eltérő szerkezetűek, és az oldószermaradványok ellenőrzése az egyrétegű szerkezetekben viszonylag egyszerűbb, mint a többrétegű szerkezetekben. A gyengébb zárótulajdonságokkal rendelkező termékeknél, mint például a BOPP//PE, a visszamaradó oldószerek jelentős része olyan eljárások során szabadulhat fel, mint a térhálósítás és hasítás, különösen az illékony észterek. Az olyan szerkezetű termékek esetében azonban, amelyeknél a külső réteg jó zárótulajdonságokkal rendelkezik, mint például a VMPET//PE, nagyobb kihívást jelent az oldószer-maradványok eltávozása ezzel a módszerrel.
A kétrétegű gátszerkezettel rendelkező termékek esetében az oldószermaradványok ellenőrzése a legnagyobb kihívás, és a kármentesítés is nehézkes. Az olyan szerkezetek, mint a PET//VMPET//PE, üvegpapír//AL//PE és PET//VMCPP be vannak zárva a kompozit rétegbe, ami megnehezíti a maradék oldószerek kijutását. Ezért a termékek előállítása során figyelembe kell venni a termék szerkezetének hatását. A kétrétegű zárószerkezetű termékeknél a nyomtatás kezdetén meg kell tervezni az oldószerek egyensúlyát, és ellenőrizni kell az oldószermaradványt, lehetővé téve, hogy a termék a gyártási folyamat korai szakaszában alaposan felszabadítsa az oldószereket. Ez megakadályozza, hogy a feldolgozás későbbi szakaszaiban nagy mennyiségű oldószer maradjon, ami megnehezíti a javítást.
Az oldószerek tisztasága
Nagy mennyiségű szerves oldószert használnak a tintakészítési és a csomagolási nyomtatási folyamatok során. Az alacsony oldószertisztaságnak két fő hatása lehet: egyrészt nagyobb arányban tartalmaz magas forráspontú komponenseket, lelassítva az oldószer teljes elpárolgási sebességét, különösen az oldószer elpárolgás későbbi szakaszaiban, ami megnövekedett oldószermaradványokhoz vezet. Másodszor, az oldószerben visszamaradt kokszoló komponensekből származó szennyeződések keletkezhetnek





